Szívből kapcsolódom az emberekhez.
Egy évtizede külföldön, egyedül nevelem a három gyermekemet. Ismerem annak a súlyát, amikor mindent egyedül tart össze az ember. Akkor is csinálja, amikor fáradt, amikor egyedül van, amikor láthatatlan. És tudom, mennyit jelenthet egy olyan tér, ahol végre nem kell erősnek lenni.
Ezek az élmények formáltak azzá, aki vagyok.
Megtanítottak igazán figyelni. Nem javítani, nem siettetni, hanem finoman ott lenni azzal, ami éppen van. Kapcsolódni a másikhoz figyelemmel, őszinteséggel és egy olyan jelenléttel, ami azt sugallja: nem vagy egyedül.
A szakmai utam ebből a saját élményből nőtt ki. A szakmai képzés adott eszközöket, de amit igazán hozok, az a saját nehézségeimmel való megküzdés általi megértés.
Sokan mondják, hogy biztonságban érzik magukat velem. Hogy valami lágyabbá, áttetszőbbé válik bennük, és ki tudják mondani azt is, amit általában magukban tartanak. Melegséget, stabilitást és valódi figyelmet adok.
Különösen közel állnak hozzám azok, akik némán sokat cipelnek. Szülők, átmenetben lévők, vagy bárki, aki egyedül érzi magát. Jártam ott.
Amit kínálok, egyszerű: egy tér, ahol kifújhatod magad, ahol önmagad lehetsz, épp úgy, ahogy vagy, de nem egyedül.
Eszterről
Eszter régóta külföldön élő magyar, háromgyermekes édesanya és integrál tanácsadó. Huszonegy évesen hagyta el hazáját, hogy Párizsban tanuljon, ahol először tapasztalta meg igazán, milyen mélyen formálhatja egy ember életét a pénzügyi erőforrások megléte — vagy éppen hiánya. Kezdetben a barátjával együtt az expat-buborékban élt, majd fokozatosan megnyílt az őt körülvevő emberek és kultúra felé. Első két gyermeke Párizsban született, mielőtt nyolc év után visszaköltözött Magyarországra, ahol átvette édesanyja cégét, miközben egyedülálló anyaként nevelte gyermekeit, miután férje elhagyta.
Közben nagymamája Alzheimer-kórral élt, édesanyja pedig róla gondoskodott, így Eszterre hárult a felelősség, hogy hét ember megélhetéséhez hozzájáruljon. A nyomásból kiutat keresve később második otthonába, a Cseh Köztársaságba költözött, hogy egy férfihoz csatlakozzon, akiről később kiderült, hogy mérgező kapcsolatot jelent számára. Annak ellenére, hogy három gyermeke volt, köztük egy még kisgyermek, inkább az egyedüli nevelést választotta, mintsem hogy olyan közegben maradjon, amely ártalmas volt számukra.
Egyedül, három gyermekkel idővel felépítette az életét egy olyan országban, amelynek nyelvét nehéz volt elsajátítani, többféle munkát is vállalt. Ezek egyike az idegenvezetés volt, ahol felfedezte különleges adottságát: azt, hogy néhány perc alatt képes bizalmat és valódi kapcsolódást teremteni az emberekkel.
Amikor a világjárvány lehetetlenné tette az utazást, ezen az úton haladt tovább, és coach képesítést szerzett. Mégis úgy érezte, hogy a coaching nem elég gyengéd ahhoz a kapcsolódási módhoz, amelyet klienseinek szeretne nyújtani. Ez vezette el ahhoz, hogy belevágjon egy hároméves integrál pszichológiai képzésbe, és integrál tanácsadóvá váljon. Mivel szüleinek életkora egyre több támogatás igényel, azt a szerepet is magára vállalta, hogy segítse őket: havonta kétszer 500 kilométert utazik, hogy megnézze, hogyan vannak. Azóta saját valóságaként éli az úgynevezett „szendvics-gondoskodást”: egyszerre törődik az otthon élő, bár egyre önállóbb gyermekeivel és azokkal a szülőkkel, akik egyre inkább rá szorulnak érzelmi támogatásban.
Szülői útja mély kihívásokon is átvezette: támogatta lányát, aki egy nárcisztikus apával való találkozások körüli szorongásos körbe került, egészen addig, amíg végül ki nem tudott állni önmagáért; megtanulta tartani és elfogadni fia digitális függőségét, miközben idővel egyre világosabb határokat húzott abban, hogyan tudja őt támogatni; és átélte az egyik legnehezebb tapasztalatot is, amikor másik lánya amnézián ment keresztül, és minden érzelmi kapcsolatot lehasított, még Esztert is.
Ezek a tapasztalatok egy mély saját terápiás útra vezették. Ennek során megtanulta, milyen erőteljesen szolgálják a védekező mechanizmusok az élet védelmét, hogyan hozhatnak gyógyulást a helyreállító érzelmi tapasztalatok — különösen a családi kapcsolatokban —, és hogy akár egyetlen stabil, biztonságos kötődés is éltető megtartó térré válhat egy trauma által formált gyermek számára.
Ma küldetésének tekinti, hogy a szülőket segítse a szülőségben. Úgy gondolja, hogy bár a terápia rendkívül értékes lehet, egy gyermek életében a legfontosabb tényező a gondozóval való biztonságos kapcsolat. Amikor a szülők ezt meg tudják adni, nemcsak a saját gyermekeiket támogatják, hanem segítenek megszakítani azokat a mintázatokat is, amelyek különben a következő generációra öröklődnének tovább. Eszter számára ez a munka nem csupán arról szól, hogy közvetlenül segítse azokat az embereket, akikkel találkozik, hanem arról is, hogy hozzájáruljon az emberiség egészségesebb jövőjéhez.
Több mint húsz évet élt külföldön, két különböző országban, és ezalatt megtanulta egyszerre azt, hogyan álljon stabilan a saját lábán, valamint azt is, hogy ennek az önállóságnak ára lehet. Olyan állapottal él, amely valószínűleg egész életében vele marad, és nagy fegyelmet igényel az étkezésben és a mindennapi döntésekben. Ez megtanított neki valami lényegeset: a szabadság soha nem a korlátok hiánya. A szabadság inkább abban az apró tudatos pillanatban rejlik, amely aközött van, ami történik velünk, és aközött, ahogyan válaszolunk rá.
Ez annak a munkának a lényege, amelyet ma klienseinek kínál: segít nekik több nézőpontot egyszerre megtartani, elfogadóbban és együttérzőbben viszonyulni saját döntéseikhez, valamint nagyobb tudatossággal találkozni mind a belső élményekkel, mind a külső körülményekkel.
Hisz abban, hogy amikor a szülők tudatossá válnak a saját trigger-pontjaikra, és el tudják különíteni azokat attól, ami a gyermekhez tartozik, a szülőség sokkal könnyebbé válik. És amikor megértjük, milyen szükségletekből és impulzusokból cselekszik egy gyermek, sokkal több elfogadással, megértéssel és szeretetteljes vezetéssel tudunk felé fordulni — a félelem, a konfliktus vagy a kontroll helyett.
Sok szempontból úgy tekint a terápiára, mint az elég jó, szerető és elfogadó szülő pótlására. És egyik legmélyebb szándéka, hogy megerősítse klienseit és csoportjainak tagjait abban, hogy ők maguk is képesek ilyen jelenlétté válni gyermekük és önmaguk számára.