Posztok

A gyerekeknek nemcsak szabályokra, rutinokra és megnyugtatásra van szükségük. Arra is szükségük van, hogy legyenek biztonságos helyek, ahol a nagy érzések megmozdulhatnak. Ezt nehéz lehet észben tartani a mindennapok sűrűjében. Egy gyerek sikít, mert eltört a banán. Megüt valakit, amikor a testvére elveszi a játékát. Szétesik az óvoda után. Este lefekvéskor csimpaszkodik, tiltakozik az öltözés ellen, vagy szinte a semmin robban. A mellette lévő felnőtt számára ezek a pillanat

Nem az a legnagyobb probléma ma, hogy túl kevés magyarázatunk van az emberre, hanem az, hogy túl sok olyan magyarázatunk van, amelyik csak az ember egy szeletét látja. Van, aki szerint minden az agy kémiája. Van, aki szerint minden a gyerekkor. Van, aki szerint minden a társadalom. Más szerint minden a trauma. Megint más szerint minden spirituális kérdés. És közben mindegyikben van valami igaz. Az integrál szemlélet éppen innen indul: abból, hogy az emberi valóság túl összete

A dühroham úgy tűnhet, mint dac. Mint manipuláció. Mint egy gyerek próbálkozása arra, hogy győzzön. Gordon Neufeld és Gabor Maté szemszögéből azonban a dühroham rendszerint valami mással kezdődik: egy túlterhelt idegrendszer találkozik egy olyan frusztrációval, amelyet a gyermek még nem tud jól feldolgozni. Neufeld a frusztrációt az elsődleges érzelmek egyikének tekinti, és az agressziót annak egyik gyakori „utódjaként” írja le. Megfogalmazása szerint a harag, az agresszió és

A legtöbbünket nem tanítottak meg arra, hogyan érezzük igazán az érzelmeinket. Arra tanítottak, hogy maradjunk udvariasak, működőképesek, nyugodtak, erősek. Így a harag lenyelődik. A fájdalom elrejtőzik. A félelem háttérbe szorul. A gyász későbbre marad. Kívülről ez akár alkalmazkodásnak is tűnhet. Belül azonban a nyomás csak tovább nő. Az elfojtott érzelmek nem tűnnek el egyszerűen. Az érzelmi elnyomásról — vagyis arról a szokásról, hogy visszatartjuk az érzelmeink kifejezés

Külföldön anyának lenni különös kettősség. Egyszerre lehet benne bátorság, nyitottság és újrakezdés — és közben ott lehet a honvágy, a túlterheltség, a nyelvi fáradtság, a láthatatlan magány is. Sok expat anya nap mint nap helytáll: gyereket nevel, szervez, alkalmazkodik, fordít, intéz, összetart. Kívülről talán minden rendben van. Belül viszont gyakran felgyűlik a feszültség, mert nincs ott a megszokott családi háló, nincs nagymama, régi barátnő, ismerős közeg, ahol egyszerű